Bukros Erzsébet virágkötő mester önálló kiállítása az Iparművészeti Múzeumban
(2000. február 12-14.)
Megnyitotta a Jakab Bori, Segesdy György művészházaspár
Díszvendég: Dr. Radó Dezső
Tisztelt Közönség!
A virágkötészet a jórészt mögöttünk tudható században, felismerve azt a misztikus-varázslatos kapcsolatrendszert, amely a virágot az emberi élet legfontosabb történéseivel és emócióival fűzi szorosra: születés-szerelem-gyász, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Egyre tágabb, egyre sokrétűbb, egyre mélyebb emberi mondanivalók kifejtésére törekedve, ma már az autonóm művészetek sorába igényli a maga megérdemelt helyét.
Miután eszköztárába került a tér- és formaalakítás magasabb foka, a virágkötés tulajdonképpen egy ember anyaggal dolgozó térplasztikai, szobrászi alkotótevékenység irányába halad. Érdekesnek találom, hogy néhány mai szobrász is szívesen nyúl a kötészet technikáihoz és anyagaihoz, elsősorban a virágokhoz, ily módon szorgalmazva az izgalmas érintkezési pont vagy pontok létrejöttét.
A csodálatos, gyönyörű virágok rövid élete, mondhatnám tiszavirágélete elszomorítóan hátrányos mivolta mellett pozitív tendenciákat is tartalmaz: kényszerítő erővel vezeti be az időtényezőt az alkotás és felfogás folyamatába - lehetővé téve ezzel, hogy a kompozíció megszületése szinte drámai cselekménnyé, tartalmas látványossággá, vagy ha úgy tetszik akcióvá váljék. Újra és újra felfokozza nosztalgiánkat az örök virulás az elveszett Éden után, biztosítva ezzel önmaga folyamatos megújulását is.
Nem lehet csodálkozni azon, hogy szépség rajongóinak körében világszerte óriási népszerűségnek örvend a virágkötészet, nemzetközi rendezvények szerveződnek bemutatására, tanítására-tanulásra és azon sem, hogy a karakteresedő helyi iskolák sajátos stílustörekvései utat törnek maguknak az új művekben.
A nálunk is kialakuló alkotói mozgalomnak a kiválósága Bukros Erzsébet virágkötő művész. A hatvanas évektől kezdve minden fontos versenyen részt vett és sorra nyerte a díjakat. Sokszoros magyar bajnokként többször képviselte hazánkat az Európa Kupa megmérettetésein.
A rengeteg kiállítási részvétel mellett oktatással is foglalkozott külföldön és idehaza, számtalan fiatal követőnek adva át gondolatait és gazdag szakmai, technikai ismereteit a kecskeméti és budapesti Kertészeti Egyetemen, mint szakoktató.
Az autonóm művek mellett természetesen számtalan funkcionális virágdekorációt készít középületek, intézmények számára, ünnepi alkalmakra a néhány éve alapított saját cégével.
Bukros Erzsébet hosszú évek művészi törekvéseinek, egy küzdelmekben és eredményekben gazdag pályának az összegzéseként alkotta meg ezt a kiállítást "Élővilág az Univerzumban" címmel. Ebben a színpompás forgatagban az évszakok változásának hullámzóan ismétlődő ritmusára együtt táncol az emberiség három alaptípusa: a fehér, a fekete és a sárga a mindig megújuló, a spektrum minden színét felvillantó természettel. Optimizmust sugároz ez a kiállítás, olyan optimizmust, amelyet csak egy virágokkal élő, szinte önmaga is virággá váló művészlélek képes álmodni.
 Segesdy György Szobrászművész |
Somlyó György: Mese a virágról
Járok-kelek a szobában, feltérdelek a székre az íróasztal elé, könyvbe lapozok, rágyújtok, iszom egy kortyot, szavakat keresek ...
A nagy rózsaszín peónia mozdulatlanul áll a vázában.
Veszem a kabátom, elmegyek hazulról, futok a dolgom után, az után, amiről azt hiszem, hogy az én dolgom, hazaérek ...
A peónia ugyanott áll, felém fordulva, rám néz nagy sziromfejével, mint egy tágra nyílt szem, mint egy hangszóró, mint a Notre-Dame óriás rozettája.
Hogy fejezzem ki magam?
A peónia nem akarja magát kifejezni. Azonos önmagával, minden további nélkül. Attól olyan gyönyörű.
Pedig csupa érzékenység. Ha elmegyek előtte
, lépteim gyenge hullámzása a padlón már elég, hogy minden szirmát megborzongassa.
A növényi lét után sóvárgok? Az öntudatlanság nem-emberi vigasza után?
Nem. Csak olyan magától értetődően legyek önmagam, mint ő.
Nem virág szeretnék lenni, mint ő. Csak annyira ember, amennyire a virág virág ...
A nagy rózsaszín peónia ...
